Legrégebbi adatunk, hogy a nyugati végeken a 9 . században avarok, szlávok laktak, valamint bajorokat is érdemes megemlíteni. Az avarok első hulláma mongol népességről tanúskodik. A temetkezési hely a Lugos patak völgyében található. Erről az 1928. december 14-ei Vasvármegye cikke tudósított: „Az ivánci ásatások meglepő eredményei” címmel. A feltárási munkát dr. Fettich Nándor irányításával végezték a Nemzeti Múzeum 22 munkatárásával közösen. Az ásatás eredményeiből megállapítható volt, hogy halotthamvasztásból származó temetkezéséről volt szó. A hamurétegben edénytöredékekre és üvegmaradványokra bukkantak. A leletek között szerepelt egy római kori vascsákány. Értékes síremlékekre is bukkantak: háromlábú agyagcsészére, mellette egy halotti üvegburára, fenekén égetett csontmaradványokkal. A sírdomb másik részén nagy terméskövekkel kirakott kőpad terült el, amelyen lókoponya maradványai feküdtek. Kormeghatározó elem a koromrétegben talált római kori bronzérem. Ezek a halotthamvasztásos dombsírok a római császárkor idejéből származnak. Az ásatást gróf Sigray Antal támogatta, azonban a feltárások megrekedtek, feltehetően a gróf II. világháború idején történt koncentrációs táborba kerülése miatt.
