Iskolai osztálykép a régi időkből
Valószínűleg már a középkorban is részesültek oktatásban a jobbágyok gyermekei településünkön plébániai iskolában, de írásos bizonyíték erről nincs. Az első írásos feljegyzés az ivánci iskoláról az 1681-es soproni országgyűlés elé terjesztett beadványban szerepel, melyben sérelmezték, hogy Tormássy Péter vasvári prépost a katonáival húsz Vas megyei református falu – köztük Ivánc – templomát és iskoláját elfoglalta, a lelkészeket és az iskolamestereket elűzte.
Az első név szerint ismert tanító Iváncon Kölkedi János református „ludirector” volt, aki 1698-tól dolgozott a faluban. Tanító nem mindig volt a faluban, olyankor a lelkész foglalkozott a gyerekekkel. A Rákóczi-szabadságharc után a kálvinistákat elűzte a faluból Sigray, ekkor – 1718-ban – távozott Nagy Mózes tanító is az akkori lelkésszel, Hollósy Gáspárral.
Az első katolikus iskolamestert, Horváth Ferencet az 1731. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv említi. A gyerekeket imádkozni, olvasni és írni tanította, amikor a szülők engedték, s nem a marhákat kellett őrizniük. Az iskolamestert a rozsból adott negyedrész illette meg jövedelemként.
Az ivánci iskolaépületről szóló első adatunk is 1731-ből való. Az egyház egyik pusztatelkének helyét úgy határozzák meg, hogy „keletről a patak, nyugatról az iskolaház, délről Kis Ferenccel szomszédos, északról egy felhagyott úttal”. 1745-ben egy másik vitatott telket, mint „nap keletrül az Iskola ház, nyugotrul pedigh a Csorda hajtó között való fundust” jelölnek meg. Ezek alapján bátran állítható, hogy a régi iskolaépület helye nagyjából ugyanott keresendő, ahol a mai általános iskola áll.
1754-től Komáromi Mihály az iskolamester, aki „énekben, tanításban és harangozásban jól értette a feladatát”. Négy falu tartozott hozzá: Ivánc, Szentmárton, Viszák és Marác. Javadalmazása bőségesnek tekinthető: kapott rozst, tűzifát, szántóföldet káposzta és kender termesztésére. Orgonálásért búzát, valamint bort és húst kapott Sigray Károlytól. A plébánia földjén lévő gyümölcsfák termése is őt illette. A tanításért évszakonként 28 és fél dénárt kapott. Az iskolaépület elfogadható állapotú volt, a tető szorult felújításra.
Az iskolaház 1758-ban, Komáromi Mihály iskolamester idejében fából ácsolt, a tetőt kivéve jó állapotú épület, amelyhez kert is tartozott. Ez az a ház, ahol Kresznerics Ferenc 1766. február 25-én meglátta a napvilágot. Az apa, Kresznerics Ádám tanítóként került Iváncra az
1760-as években, de nem sokáig szolgált Iváncon, 1767-ben a Szentgotthárd melletti Kethelyre költözött.
1779-ben a zala megyei Resznekről származó Bakonyi János lett az iskolamester. Az iskolaház fából épült, két szobás, konyhából és kamrából álló épület volt, melyhez két istálló is tartozott.
Az Iváncra vonatkozó utalások elenyészőek Kresznerics Ferenc írásaiban, Sigray József hozzá írott levelei pedig nem maradtak fenn. Pappá szentelése után Ivánc lett egyik állomáshelye, itt majdnem egy évet töltött, mint káplán 1791-ben. Szily püspök elnöklete alatt a szentszéki bizottság megvizsgálta, hogy az új káplán rendelkezik-e a lelkipásztorsághoz szükséges ismeretekkel. Kresznerics, aki ideje jó részét saját kutatásaira fordította, gyengén felelt a bizottság előtt. Ez a kellemetlen élmény is hozzájárulhatott talán ahhoz, hogy ivánci emlékeit hiába keressük írásaiban.
1813-tól a körmendi Hidassy János végezte a tanítói tevékenységet. Magyarul, latinul és németül tudott. A zsúptetős iskolaház karbantartását felosztották a négy falu lakói között: a szobák és az ól karbantartása az ivánciak, a kamráé a maráciak, a konyháé és az istállóé a szentmártoniak, az iskolateremé a viszákiak feladata volt.
Sigray József, az iskola fenntartója többször meglátogatta az intézményt. Horváth József Elek – életrajzíró, – valószínűleg egykori ivánci diák – írta róla 1831-ben: „Ivánczon a falusi iskolát, mellyre különös figyelme vala, valahányszor hivatalja oda menni engedé, szorgalmatosan meglátogatá, a tanuló nevendékeket kikérdezé s a magokat megkülömböztetőket mindenkor megajándékozá”.
1831-ben ismét egy zalai tanító érkezett Iváncra Vásár Imre személyében. Az iskola a leltár szerint ekkor még „jó karban” volt.
Az 1848-as elemi iskolák összeírásakor Remesperger József volt a tanító és a jegyző is egyben. Részt vett a szabadságharcban is. A gyerekek télen jártak iskolába, tankönyvek még nem voltak. Az iskola épülete egyre rosszabb állapotba került, már düledezett, karbantartásra szorult.
Az 1857-es úgynevezett „iskolabevallásból” tudjuk, hogy az épületet 1855. január 13-án „a tűz elhamvasztá”. Réfy Károly így is tanított, állítólag a saját szobájában…
- 1858. április 28-án készült el a szerződés az új iskola építéséről, melyből a helyiek is kivették részüket az építési vállalkozó mellett. Leithner Antal volt az építőmester, Sigray Fülöp pedig az iskola védnöke.
1864-ben a szép új iskolába öten is jelentkeztek a tanítói állásra, melyet Szőllősy Antal kapott meg végül. „A megválasztás szerencsés esetében fő törekvésem leend az egyháznak jó keresztényeket, a hazának pedig jó és erkölcsös honpolgárokat nevelni” – írta kérvényében Szőllősy a püspöknek. De Polák Ignác tanfelügyelő egy elejtett megjegyzése elárulja az ivánciak választásának igazi okát: „(Szőllősy) az orgonálásban kitűnő ügyességet fejtett ki, mi miatt leginkább nyerte ki az ivánczi község tetszését”.
1870-ben egy mondás kapott szárnyra Iváncz környékén: „Hiába folyamodik, mint az ivánczi mester.” A tanítólak már évek óta romos állapotban volt, de hiába kérte a tanító a helyreállítását szóban, vagy írásban számtalanszor. „… az eső most is csak az orra hegyére csepeg a tetőn át, ha pincéjében alszik is” – írta a Vasmegyei Lapok gúnyoros tudósításban.
1875-ben a díszes iskolaépület mellett már volt egy könyvtár is, 60 kötettel, valamint faiskola és tornatér is tartozott az iskolához egy szűk udvarral…
1882-84 között a vörhenyjárvány 20 áldozatot követelt Iváncon. Felvetődött egy évszázados probléma is: Marácon és Viszákon önálló iskolát akartak létesíteni.
1911-ben végre felépült egy a kor követelményeinek megfelelő kántortanítói lakás.
1912-ben egy orvosi jelentés az iskola túlzsúfoltságáról számol be, „tűrhetetlennek és közegészségellenesnek” nyilvánította ezt az állapotot.
1939-ben modern iskolát építettek két nagy tanteremmel és tanítói lakással 15 ezer pengő államsegélyből és a katolikus egyházközség 6 ezer pengőjéből. A nyolc osztályban összesen 260 fő volt a tanítványok létszáma az 1939-40-es tanévben.
A II. világháborúban mindkét tanító – Szalai József és Németh Lajos – hősi halált halt a keleti fronton.
1949-ben államosították az intézményt.
Az 1960-as évek elején a magas tanulólétszám miatt a felső tagozatosoknak két tantermes új iskolát építettek a régi levente-gyakorlótér mellett.
Hosszú ideig senkinek nem jutott eszébe a falu neves szülötte. Az első lelkes helyi kutatója az 1960-as években Nemes Vazul ivánci plébános volt, aki, mint leveleiből kitűnik, nagyon jól ismerte Kresznerics életét. Az intézmény 1992-ben, az Önkormányzati fenntartás idején felvette a Kresznerics Ferenc Általános Iskola nevet.
2004-től az Őrségi Kistérségi Alapfokú Művészeti Iskolához kapcsolódik az iskola, ahol nemcsak az általános iskolai tanulmányokban, hanem művészetoktatásban is részesülnek a gyerekek a fenntartó, a Népi Mesterségek Műhelye Egyesület által. Míg eljött az az esztendő: 2015., amikor a törvényben meghatározott tanuló-létszám hiányában szükségessé vált az oktatás szüneteltetése…
Felhasznált irodalom: Benczik Gyula: Ivánc című könyve
