A részt vevőket általában meghívták, ami viszonzással járt, egyúttal közösséget tudott alkotni. Jó célt is szolgált, mert valamennyi korosztály részt vehetett a munkában. Ilyenkor a régi időkről beszélgettek. A fiatalok figyelték az idősebbeket, és láthatatlanul létrejött egy közösségformáló erő, egyúttal létrejött az egymás irányába történő érdeklődés.
Tejfeldolgozás: a tej szinte az egész világon, de főleg az állattartó gazdáknál a legfontosabb táplálék. A tejet fejés után leszűrték-aludttej hidegen fogyasztható, tetején zsírréteg jelenik meg, amit leszednek az a tejföl. A tejfelből rázogatás után köpüléssel készítik a vajat.
Kukoricafosztás: a betakarított kukorica csöveit fosztották meg a leveleitől. Ilyenkor a szebb háncsokat félretették, mert azokból készültek a csuhé babák. Továbbá a kiválasztott kukoricalevelekből táskák is készültek és az iskolás gyerekek részére is ebből készíttek tanszertáskát.
Tökmagköpesztés: A kukoricasorok közé tökmagot is vetettek. A tököt a kukoricaszedés előtt összeszedték és kimagozták. A magokat megszárították és olajat préseltek belőle. A tökmagolaj felhasználása sokrétű volt: ételekhez és salátákhoz használták fel.
Tollfosztó: A fosztók összehozták a falu közösségét, ahová szívesen mentek a lányok, mert nem volt más lehetőség a találkozásra. A tollfosztó volt a lányok igazi téli társasági munkája, mert vidám beszélgetések is kialakultak – közös éneklés és tréfás mondókákat mondta egymásnak. Sok nóta éppen atollfosztóban született és vált hagyománnyá, mert évről évre elénekelték:
„Tollfosztóban voltam az este
Édesanyám azt is kileste
Mindig csak azt hányaveti szememre
Kivel beszélgettem az este”.
